Miért jó könyvelőnek lenni – s hogyan lettem azzá?

Kategória: Bevezetés | Dátum: 2013. január 25.
Címkék:

Ha beütjük ezt a mondatot az internet bármely keresőoldalán, rengeteg találatot kapunk. Kollégáim is megpróbálták megtalálni a választ erre a kérdésre, véleményeiket hosszasan lehet olvasgatni a fórumokon. Szerintem mindenki másban látja szakmánk szépségét. Így csak azt tudom elmondani, számomra mit jelent a számvitel, illetve hogy miként lett belőlem könyvelő.

Talán az a legcélravezetőbb, ha az elején kezdem. Az iskolában eszembe se jutott, hogy valaha is ezzel szeretnék majd foglalkozni. A pénzügy, a statisztika és a tervezés állt hozzám a legközelebb. Ezekkel, vagy ezeknek valamely ágával kívántam foglalkozni – szállodavezetőnek készültem. Ne értsenek félre, nem volt gondom a számvitellel. Hamar és jól megértettem az anyagot, az összefüggéseket, s hibátlanul ment a könyvelés gyakorlati oldala is. Egyszerűen csak nem fogott meg annyira, hogy erre áldozzam az életem. A szakmai vizsgára való készüléskor látszott meg először, hogy nem a szívem csücske ez a tantárgy. A megmérettetéskor tanárom várakozását alul múltam, s bár így is az átlagnál jobban végeztem, később megkaptam a szemrehányást.

Az iskola után más területen kezdtem el dolgozni. A vizsga után sikerült elhelyezkednem a pénzügyi pályán, tanácsadóként. Sajnos, ez csak egy jól hangzó titulus volt. A munka sokkal nehezebbnek és összetettebbnek bizonyult, mint ahogyan azt a tanultak után vártam volna. Hamar el is ment a kedvem a tőzsdétől, a befektetésektől és a statisztikai tervezéstől. 8 havi kemény munka után úgy döntöttem, nem nekem való ez az életpálya.

A könyveléssel Budapesten találkoztam ismét egy véletlennek köszönhetően. Egy könyvelőiroda megtalálta az életrajzomat, s felvettek. Az elején csak asszisztensként apróbb feladatokat kaptam, de az idő múltával a komolyabb folyamatokban is részt vehettem. Amikor kezdtem már rálátni a számvitel több területére, és egy vállalkozás teljes körű könyvvitelére, akkor jött meg a kedvem, hogy amennyire csak lehet, a tudásomat gyarapítsam. Sajnos egy idő után a munkahelyem anyagi helyzete rosszabbra fordult.

Ekkor kezdtünk el a mostani cégünk ötletével foglalkozni. Olyan vállalkozást szerettünk volna, ahol mindannyiunknak megvan a saját kis birodalma. Így született meg a könyveléssel, informatikával foglalkozó társaságunk. A 16.kerületi könyvelőirodánk kialakításánál igyekeztünk családias hangulatot teremteni annak ellenére, hogy mégiscsak egy irodáról beszélünk. Persze mindezt leírni sokkal könnyebb, mint ténylegesen beindítani egy saját vállalkozást. Nagyon boldog voltam, mikor végre a hivatalos végzést a kezembe vehettem. De ezzel együtt azt is tudtam, hogy rengeteget kell még ahhoz, hogy profi szolgáltatást tudjunk ajánlani ügyfeleinknek. Ahogy a mondás is tartja: a jó pap holtig tanul. S ez a könyvelőkre ugyanúgy igaz. Hiszen nem ér véget a szakma megszerzésével a történet. Évente két kötelező továbbképzés, s a szinte hónapról hónapra változó törvények, jogszabályok világában egy percre sem lazíthatunk.

S igazából itt el is érkeztünk ahhoz, hogy én miért szeretek könyvelő lenni. A folyamatos tanulással mozgásban tarthatom elmémet, mindig tanulhatok új dolgokat. Szeretem, hogy a megannyi tevékenységű ügyfeleim révén egyre több szakmának a részleteit kell megismernem. S ahogy romlik az itthoni helyzet, úgy vándorolnak ki az ügyfelek is külhonba – ennek kapcsán pedig különböző országok szabályait, elvárásait és nyelvét kell valamelyest elsajátítani. Bár grafológiai babérokra sosem törtem, de a kézzel írt számláknak köszönhetően lassacskán bármilyen írásképpel megbirkózom. Szeretem, hogy egy-egy dolgot, számlát, költséget hányféleképpen lehet értelmezni, besorolni és elszámolni. Jó érzés átlátni egy vállalkozás minden apró pénzügyi szegmensét, s ezt úgy átadni a cégvezetőknek, hogy ők is megértsék. A középiskolai osztályfőnököm mindig azt mondta: „Csak akkor érted meg igazán az anyagot, ha másnak is el tudod magyarázni úgy, hogy ő is megértse.” Szeretem az év végi mérleg készítésének időszakát, mert akkor láthatom kibontakozni az egész éves munkám gyümölcsét, s nagyon jó érzés, mikor összeáll a teljes kép. De a legjobban talán azért szeretek könyvelőnek lenni, mert így nagyon sok emberrel találkozhatok, s munkámmal az ő munkájukra, sorsukra, életükre is pozitív hatással lehetek.

Címkék